2016. szeptember 8., csütörtök

Gyergyószentmiklós





Gyergyószentmiklós városa Hargita megye harmadik legnépesebb települése, a Gyergyói-medence keleti részén, csodálatosan szép természeti tájban, a Békény-patak középső folyásánál, Csíkszeredától 56, Maroshévíztől 36 km távolságra fekszik, jelentős kereskedelmi utak metszéspontjánál. Északon a Piricske (1544m), keleten a Magasbükk (1416 m) délkeleten a Csíszér-hegy (1364 m) határolja. A Hagymás hegység nyugati kapuját képviselő város lakóinak száma több mint 20.000 fő. A város belterületének tengerszint feletti átlagmagassága 818 m.A várostól 26 km-re a közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkos-tó és környéke egyedi és páratlan csodavilága kápráztatja el a látogatót.Neve a szájhagyomány szerint a „gyer, jó” felkiáltásból ered, mások, a névben a Györgyjót (György patak) vélik elrejtve.

A város keleti részében fekvő Both (Hiripné) vára maradványainál folytatott ásatások során megállapították, hogy a várdomb már a IV-V században védelmi célokat szolgált. A források már a VII-VIII. században szláv lakosságra is utalnak Gyergyóban és környékén. A város első írásos említését az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk, Georgio néven templommal rendelkező településként említik. A helység első települése, feltevések szerint, a Békény-patak felső szakaszán a György- és Csanód-patakok torkolatai között lehetett. A Gyilkos-tó felé vezető úton számos épületmaradványra bukkantak.A fennmaradást jelentő ősi foglalkozások közül a fakitermelés és feldolgozás, állattenyésztés, földművelés és kereskedelem játszott szerepet. Az erdőkitermelés tette lehetővé a település folyamatos fejlődését, ez jelentette a lakosok biztos megélhetését.

Gyergyószentmiklós  1607-ben kapott vásárjogot.1672-ben telepednek át Moldovából a Gyergyói medencébe az örmények. Kereskedelemmel és kézműiparral foglalkozó örmények, nagymértékben hozzájárultak a település városiasodásához és polgárosodásához. 1716-ban a tatárok dúlták fel, 1719-ben pestisjárvány pusztított, 1808-ban pedig hatalmas tűzvészben 700 ház vált a lángok martalékává.

A XIX-ik század második felében elkezdődik az iparosodás: fűrészgyárakat, sörgyárakat, malmokat, találunk a városban és környékén. Ennek köszönhetően a település 1907-ben elnyeri a városi rangot. Megjelenik a vasút, közművesítenek, villanytelepet létesítenek. Ekkor épül a kórház és a bíróság épülete is. A Magyar Királyi Állami Gimnázium (ma Salamon Ernő Líceum) épületét 1915-ben adták át rendeltetésének. Az 1965-1983 közötti időszakban a kommunista uralom erőltetett iparosítási politikájának szellemében új gyárak és lakónegyedek épülnek a város területén. 2006-ban megyei jogú város lett. A városnapokat december 5-én Mikulás-járással egybekötött koncertekkel és tűzijátékkal, valamint 6-án a névadó Szent Miklós-napi búcsúval ünnepelik.

Forras : itt

Fotók


























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése