2016. szeptember 7., szerda

Nagyvárad


Elnevezése egy magyar főnévből ered, hiszen a várad jelentése: kis vár. A "nagy" előtag pedig egy másik település, a Kisvárdától történő egyértelmű megkülönböztetésként szolgált. A források tanúsága szerint már az 1200-as években földvár állt ott, monostorát pedig a lovagkirály, Szent László alapította és ezidőtájt telepíttette ide a bihari püspökséget is. A király 1095-ben halt meg, és itt helyezték örök nyugalomra. Személyét halála után legendák sora övezte, így sírja zarándokhely lett. 


A tatárjáráskor sikerült az ellenségnek bevennie. Ennek krónikása Rogériusz, püspök, váradi főesperes, akinek nevéhez a Carmen Miserabile című mű fűződik. 

A XIV. század végén adták át Szent László aranyozott lovasszobrát, melyet a székesegyház elé állítottak. 

A XV. század emblematikus figurái közül Janus Pannonius itt volt kanonok, Vitáz János várkapitány is a városhoz köthető, csak úgy, mint Rhédey Ferenc és fia, akik az erdélyi fejedelmi tisztséget töltöttek be. 

A török offenzíva idején Ali bég fosztogatta a várost, de  vár ostroma sikertelen volt. Az itteniek az ostrom után erődítették a várat. 

Dózsa paraszt seregei 1514-ben szintén sikertelenül támadták. Szapolyai János és Ferdinánd váradi békéje is itt köttetett. Varkoch Tamás ostromának azonban a vár nem tudott ellenállni. Ez mérhetetlen pusztulást okozott a városnak és a várnak egyaránt. 



A XVI. századi török ostromok többsége sikertelennek bizonyult. 1613-ban Báthory Gábort saját emberei itt gyilkolták meg. 1660-ben pedig a szászfenesi ütközetben II. Rákóczi György halt meg. Szintén 1660-ben történt, hogy Ali pasa ostromgyűrűbe fogta a várost. 1664-ben és 1689-ben is sikertelenek voltak a város felszabadítására irányuló harci cselekmények. 

1692-ben sikerült Siegbert  tábornoknak a város felszabadítása. 

A XVIII. században építették a napjainkban is itt található székesegyházat. Az itteni vár állapota rendkívül rossz, hiszen a kommunista diktatúra idején mindent feldúltak, ami a magyarságra emlékeztetett. Így tehát a vár is pusztulásra volt ítélve. Körzetében hatalmas tömbházakat építettek. 


A XX. században a kulturális élet megélénkült olyannyira, hogy a város kulturális központtá avanzsálódott. Emiatt Körös-parti Párizsként is emlegetik. 

Forras : itt...


Fotók























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése